- Az íjászat története sok ezer éves múltra tekint vissza. Az íj és a nyíl első ábrázolásai a csiszolt kőkorszakban (paleolitikumban) keletkeztek.

A legjelentősebb barlangfestmények a teljesség igénye nélkül:
Altamira- barlang (Pireneusok), becsült kora 10-50 000 év
Castillo- barlang (Észak-Spanyolország), becsült kora 10-40 000 év
Ezen kívül számos barlangrajzot találtak Nyugat- Európában, illetve Dél- Franciaországban, amelyek íjjal és nyíllal vadászó (és talán hadakozó) emberalakokat ábrázolnak.

- Az íjászat kialakulásával kapcsolatban (mikor, kik, hogyan találták fel az íjat) csak feltételezések, hipotézisek ismertek, tények azonban nem. Úgy gondoljuk, hogy több, egymástól független kialakulásról beszélhetünk térben és időben egyaránt. (Afrika, Amerika) Érdekes adalék, hogy az ausztrál kontinensen és Új- Zéland szigetén nincs nyoma az íjászatnak, pedig a kialakulás emberi és tárgyi feltételei nyilvánvalóan ott is adottak voltak.

- Az íjászat „feltalálásának” jelentőségét többen a tűz, illetve a kerék jelentőségéhez hasonlítják. Nehéz ebben a kérdésben állást foglalni, azt azonban kijelenthetjük, hogy az íj évezredeken át óriási jelentőséggel bírt mind az élelemszerzésben (vadászat), mind pedig a konfliktusok „rendezésében” (harc). Bár az ábrázolások jellemzően vadászatokat jelenítenek meg, eleink bizonyára harci eszközként is használták, hiszen az íj emberi és állati élet kioltására ugyanolyan alkalmas.

A kőkortól kezdve tehát az íj jelen van az ember életében. Az azóta eltelt időszakot sokféleképpen lehet korszakolni. Most egy olyan felosztást fogok követni, amely véleményem szerint az egyik legjobban használható. Az íjászat történetét két nagy időszakra fogom tagolni:

A ; a tűzfegyverek megjelenése előtti időszak (i.e. kb.50 000-től – i.sz. 1 500-ig)

B ; a tűzfegyverek megjelenése utáni időszak (i.sz. 1 500-tól napjainkig)


A ; A kőkor óta tehát az íj jelen van számos kultúrában – elsősorban a Földközi-tenger térségében, illetve Keleten – minkét funkcióban, bár az idő előrehaladtával egyre inkább a harci alkalmazás kerül előtérbe. Néhány említés a teljesség igénye nélkül:

1; Földközi- tenger térsége: / Mediterránum /

- Babilóniában, a mai Irak területén, az egykori Sumér királyságban már felismerték és alkalmazták az íjban rejlő hadászati lehetőségeket.

- Az egyiptomi birodalom szintén jeleskedett az íj használatában. Figyelemre méltó például az a feljegyzés, amely III. Thutmosis fáraó szíriai vadászatáról szól, ahol is 120 elefánt került terítékre.(!)

- A perzsa hadsereg egyik meghatározó fegyferneme volt az íjász-alakulat. A perzsák óriási területeket hajtottak uralmuk alá íjaik segítségével.

- A török íjászok rendkívüli eredményeket értek el az íjhasználat terén. Elsősorban a távlövészetben jeleskedtek. Állítólag 800-900 méter körüli távokat tudtak lőni, bár ezeknek az adatoknak a hitelességében e sorok írója erősen kételkedik.

- A görögök is használták az íjat, főként az ellenség nyugtalanítására.

- Róma is sikerrel alkalmazta az íjat, amit mi sem bizonyít jobban, minthogy Crassus i.e.53-ban 50 000 főnyi ellenséget semmisített meg 1 000 íjásszal.(!)

Róma bukását követően a Mediterrán térség íjászatának fejlődése megtorpan, és a nomád pusztai népek megjelenése (népvándorlás) hoz majd jelentős változásokat mind az íjak készítésében, mind pedig az íjhasználatban.

2; Kelet: / Ázsia /

- Kínában már mintegy 3 500 évvel időszámításunk előtt íjjal és nyíllal harcolnak.

- Japánban az íjászat a harctéri alkalmazás mellett Kyudo néven a harcművészetek egyike lesz, melynek elsődleges célja nem a találat elérése, hanem az önmegvalósítás művészete.

- A szkíták i.e. 600- 300 körül összetett nomád íjat használnak figyelemreméltó hatékonysággal, hiszen vágtató lóról mozgó célra is tudtak lőni.

- A hunok által használt összetett nomád íj rettegett fegyver volt a maga korában. Ez a kitűnő eszköz jól képzett kezekben méltán lehetett alapja hódításoknak, illetve más népek leigázásának.

- A honfoglaló magyarság bölcsője is Ázsia pusztáin ringott. Az ő kezükben jut el ázsiai összetett nomád íj a legnyugatabbra és válik az ott élő népek rettegésének tárgyává.
Méltán válhatott híressé Modena város lakóinak 924-ből ránk maradt imatöredéke, melyben Geminianushoz, a város védőszentjéhez fohászkodtak:
„… a magyarok nyilaitól ments meg Uram minket…”
A magyarság hadereje,- mely részben az íjon nyugodott- sokáig töltötte el félelemmel Európa lakosságát, mígnem a 933-as merseburgi vereség, majd pedig a 955-ös augsburgi ütközet véget vetett a kalandozásoknak. (ld. I. melléklet).
Az államalapítást követő időszak alapvetően már nem az íj alkalmazásáról szól. Tért hódít a nyugati típusú „lovagi” harcmodor, és ettől kezdve az íj szerepe fokozatosan csökken. (Megjegyzendő ugyanakkor, hogy az íj még sokáig nem tűnik el teljesen, hiszen Albrecht Dürer 1514-es metszete, amely a magyar huszár felszerelését ábrázolja, merev szarvú nomád íjat mutat.)

Európa:

Az ázsiai nomád íjat a középkori Európában felváltja egy ősrégi íjtípus, az ún. hosszúíj, amely a százéves háború idején (1337-1453) éli virágkorát. Ez a skandináv eredetű íjtípus az angolok kezében válik a csataterek félelmetes fegyverévé. Emiatt nevezik Európa-szerte angol hosszúíjnak /English longbow/ (ld.II. melléklet). Sokáig sikerrel veszi fel a harcot a korra jellemző nehézfegyverzetű lovassággal, míg végül a XVI. század táján kiszorítja a csatatérről az új „csodafegyver”. Egy jelentéktelen külsejű por, amely addig soha nem látott pusztító erővel bír. A lőpor harctéri alkalmazása alapvetően megváltoztatja a hadászatot, a fegyvereket. Ettől kezdve az íj - sok más fegyverhez hasonlóan- eltűnik, legfeljebb sporteszközként marad fenn Európában.


Természetesen nem szabad megfeledkezni arról, hogy a világ nem csak Európából áll. A világ sok részén a lőpor alkalmazását követően is fennmaradt az íj, elsősorban vadászeszközként. Ázsiában, Afrikában és Amerikában napjainkig megőrződött az íjászkultúra.

A tűzfegyver megjelenésével Európában az íjászat tehát hanyatlásnak indul, majd lassan végleg eltűnik. Helyét elfoglalja az egyre tökéletesebb lőfegyver, amely napjainkig uralja a csatatereket és az erdőket egyaránt.

B ; Az íjászat Észak-Amerikában éled újjá a századfordulón. Ekkor ejtenek foglyul egy kaliforniai indiánt, aki történetesen maga készítette íjjal és nyíllal vadászott, hogy húshoz juthasson. Íjászattal kapcsolatos tudása felkeltette orvosának, Dr. Saxton Pope- nak, valamint az ő egyik vadász- barátjának, Arthur Young- nak a figyelmét. Ők ketten lettek az újkori íjászat legjelentősebb úttörői. Pope a történelmi íjak felé fordult, míg Young élete végéig (íjas)vadász maradt. E két ember mellett hamarosan feltűnik egy Fred Bear nevű íjász is, aki számos íjász- kultúra alapos tanulmányozása után létrehozza az újkori íjászat legismertebb íjtípusát, az ún. reflex-íjat /Field- bow/ (ld. III. melléklet). Ez az íjtípus napjainkig népszerű, íjászok milliói használják szerte a világon.

Az utolsó jelentős fejezet az íjászat történetében 1961-ben következik, amikor is egy H. W. Allen nevű vadász- íjász sorozatos kudarcokat követően egy jobb íj kikísérletezésébe fogott. Számos kísérlet és próbálkozás után lassacskán létrehozott egy minden korábbinál hatékonyabb íjat, amit magyarul csigás íjnak nevezünk / Compound bow/ (ld. IV melléklet. )


Napjainkban az íjászat reneszánszát éli. Egyrészt hivatalos sporttá szelidült, másrészt újra elfoglalta az őt megillető helyet a vadászfegyverek között. Emellett rohamosan nő azoknak az íjászoknak a száma, akik számára az íj a kikapcsolódás, az aktív pihenés eszközévé vált. Úgy látszik, hogy a lőfegyver mellett az íjnak is megvan a maga helye az emberek életében. Jó dolog látni, hogy az emberiség egyik legősibb fegyvere ma is jelen van, ma is lő.

(Dienes Gábor 2005.)


I. MELLÉKLET
A HONFOGLALÓK NOMÁD ÍJA (NOMAD BOW)
A népvándorlás korának egyik legendás fegyvere,
amellyel rettegésben tartották őseink fél Európát.
A honfoglaló magyarság íjaival, íjászatával kapcsolatban az alapvető probléma az, hogy egyetlen eredeti példány sem maradt fenn. Így leírásokból, ábrázolásokból és régészeti leletekből tudjuk, amit tudunk. Azaz, hogy mégsem. Néhány nagyszerű ember munkásságának köszönhetően ugyanis a magyarok egykori legendás fegyvere a szó szoros értelmében kikelt a harcosok sírjából, "feltámadt halottaiból". Cs. Sebestyén Károly, Jakus Kálmán és legfőképpen Dr. Fábián Gyula voltak azok, akik újra megalkották ezt a nagyszerű eszközt. Mielőtt a "feltámadás" végtermékét, magát az íjat közelebbről szemügyre vennénk, meg kell állnunk egy pillanatra. Annyit ugyebár mindenki tud, hogy ez az eszköz íj, node milyen íj? A válasz pontosan megfogalmazva a következő: A honfoglaló magyarok merev szarvú, összetett. visszacsapó. reflex íjat használtak. Ebből általában csak az íj fogalma ismert. De mit jelent a többi kifejezés?
Ez az íj merev szarvú, mert a hajlókarok folytatásaként nem rugalmas, az erőkar növelését szolgáló un. szarvak találhatók.
Ez az íj összetett (composite), mert a rugalmas íjkarok réteges szerkezetűek.
Ez az íj visszacsapó, mert Cs. Sebestyén Károly ezt a kifejezést használta, ám az íj nem csap vissza sehová. Ezt a kifejezést tehát - bár általánosan elterjedt - ne használjuk, ha nem muszáj.
Végül ez az íj reflex, amennyiben ajzatlan állapotban a feszítés irányával ellenkező, ahhoz képest visszafelé hajló (re-flex) alakja, formája van.
A fenti meghatározás tehát ennyi mindent jelent. Az íj meghatározásakor azonban van egy sokkal egyszerűbben járható út is. Tudniillik a sok szakkifejezés helyett egyetlen szóba tömöríthető az íj legtöbb jellegzetessége. Nevezzük eleink íját egyszerűen nomád íjnak. Ezt a kifejezést legalább sokan ismerik és kötni tudják korábbi ismereteikhez, illetve nem magyar nyelvű írásokban is megkönnyíti az íjtípus azonosítását. Egyébként is ezt a nevet illenék használni, mivel eleink íjai más nomád népek íjaival szoros szerkezeti és alaki rokonságot mutatnak. Ennek megfelelően a nomád magyar íj hasonló az alábbi népek íjaihoz: avar, baskír, besenyő, bolgár, hun, kazár, kun, mandzsu, mongol, perzsa, szasszanida, török.
A nevezéktani probléma ilyetén megoldása után nézzük meg, hogy hogyan, milyen részekből épül fel ez a nomád magyar íj.


Az íj famagja juharfából (Acer fajok) készül. Ez az íj lelke, amely tartja a ráépített anyagokat, és lövéskor elnyeli a keletkező rezgések jelentős hányadát.
Az íj hátoldalára ínrostokat enyveznek, amely pl. szarvas ujjhajlító izmainak ínrostjaiból készül. Az ín feladata, hogy ellenálljon a húzóerőnek.
A hasoldalra szarulemez kerül, ugyancsak enyvezéssel. Fábián professzor magyar szürkemarha tülkéből készítette, de vannak eredményes kísérletek rövid szarvasmarha szarvak, bivalyszarv, sőt kosszarv szarujának alkalmazására is. A szarulemez a nyomóerővel szembeni támasztófunkciót tölti be.
A merev szarv fából készül, amit sok esetben csont lapokkal borrítanak.(Ugyancsak csontlemezek találhatók a markolat két oldalán is.) A merev szarv feladata, hogy emelőszerűen működve növelje az erőkart.
Az egyes részek összeépítéséhez halhólyagból főzött enyv használatos, vagy szükség esetén bőrenyv. (Elképzelhető a túró enyv is.) Az íjat - az időjárás viszontagságaitól védendő fakéreg (pl.nyírfa), kígyóbőr vagy halbőr burkolat fedi. Az íjat a markolatnál és a merevszarvak tövénél nyersbőr, bélhúr, selyem vagy zsineg bandázsolás teszi még erősebbé, stabilabbá.
Az ideg anyaga bél, ín, selyem vagy egyéb növényi rost.
Az elkészült íj húzóerejéről nemigen tudunk semmit, de a replikák mai mércével mérve átlagos erejűeknek mondhatóak. (40-60 lbs) Az íj hatásos lőtávolsága 150-200 méter körül mozog.
A nyílvessző anyaga akác (Robinia fajok)?, gyöngyvessző (Spiraea fajok), hárs (Tilia fajok), de minden bizonnyal használtak nádat is. A nyílhegyek 6 alaptípusa ismert, legjellegzetesebb azonban az un. sárkányidom-forma. A nyíl többi részéről nem állnak rendelkezésre a kellő információk.