Találati követelmények a merevszarvú íjjal, avagy egy mód a teljesítménymérésre

  2005.11.15. 19:18

Az íjászat „célba juttató” sport, tehát minden lövés azzal a szándékkal történik, hogy a vessző akaratunknak minél jobban engedelmeskedjen. Az akaratunk pedig a célba találás. Abszolút kezdő koromban (ma már remélni szeretném, hogy az abszolút jelzőt elhagyhatom), amikor ellőttem az első sorozatomat, máris azzal a kérdéssel szembesültem; ez most mennyire volt eredményes. Nem tudtam, milyen távolságról, mekkora célterületet kellene eltalálnom, mik az elvárások, milyen lőképesség kifejlesztésére törekedhetek, mik lennének már a túlzó elvárások, milyen pontosságot remélhetek az íjamtól, mikor lehetek elégedett és mikor nem. Úgy általában kínzó bizonytalanság uralt, ami sok felesleges kudarcélménnyel büntetett, alkalmanként meg alaptalan és hiú elégedettséggel csapott be. Azt tudtam, hogy kell a visszacsatolás, mert ennek hiányában nem tudom megítélni, hogy jófelé tartok-e vagy éppen tévúton járok. Később a versenyek tisztába tették ezt a kérdést; ma már tudom, hogy mit várok, és mit várhatok el magamtól. Ezek az elvárások alakították ki bennem az igényt, hogy mindenkori teljesítményemmel tisztában legyek, hogy mérhetővé tegyem a fejlődést vagy éppen a romlást, hogy egzaktul megállapíthassam hol is tartok tulajdonképpen.

Általában elfogadott vélemény, hogy a célba találás képességének a mérésére a legalkalmasabb eszköz a körkörös céltábla. Miután az utóbbi időkben terepversenyeken fordulok meg (nézetem szerint az egyik legalkalmasabb versenyforma a lőtudás lemérésre, de ez egy másik írás témája lenne már), kézenfekvő, hogy táblára lövök. Tisztába kellett jönnöm a terepverseny követelményszintjével, illetve (miután tradicionális íjjal lövök) sokat segítettek az elvárások kialakításában Kovács József a Történelmi íjászat c. könyvében leírtak: „a történelmi íjásznak sík terepen 100 %-os biztonsággal el kell találnia egy olyan 130-140 cm-es középpont magasságú kört, amelynek az átmérője század része a lőtávolságnak.” Ez nagyjából a terepverseny első osztályú minősítési szintjével esik egybe, talán egy kicsit szigorúbb.

A gyakorláshoz 40 cm-es 10 körös FITA táblát használok. Nyilván a szemaforos távolságoknál 20-as táblát. 60-ast és 80-ast viszont nem szoktam kitenni, részben, azért mert egy vidéki íjászboltban nem egyszerű hozzájutni, másrészt pedig, ha változó távokat lövök, akkor állandóan cserélgetni kellene. Ezért egyrészt átszámoltam a 60-as, 80-as táblák körértékeit a 40-esre, másrészt az egy százalékos körátmérőket is kiszámoltam a 40-es táblára. Így, noha 30 m-ről is 40-es táblára lövök (itt már terepen 80-as táblával ajándékoznak meg a szabályok), mégis el tudom helyezni a lövés eredményét a követelményrendszer skáláján. Sőt akár, egy "komplett" jelölt távú terepverseny sorozatot is végig tudok lőni. Kis engedményekkel viszonylag egzakt eredmény kapható, bár jó, ha tisztában vagyunk néhány dologgal. Az egyik fontos különbség: 40-es táblára lőni mindig szigorúbb, mint a nagyobbra. Ha kimegy a tábla mellé, az itt már nem ér pontot, pedig a 80-as tábla esetén még 2-3 pontot kaszálni lehet érte. Ha a szemaforok helyett 40-esre lövünk, akkor meg éppen ellenkezőleg; könnyebbé tettük a dolgunk, mert a nagyobb táblaméret okán a középvonalhoz több viszonyítás marad, kevésbé kell „mélyen alácélozni”. Ugyanez viszont nyilván hátárnyként jelentkezik a 60-as, 80-as táblaméretek távjain. Még egy nyilvánvaló eltérést kell figyelembe venni: a tereptábla 5 körös, így a 10 körös FITA táblánál ezt is számba kell venni, ebből pedig az is következik, hogy némi pontatlanságot is be kell vállalni az átszámolásnál.

Maga a teljesítménymérés folyamata kétféle lehet; vagy egy rögzített lőtávolságból adok le nagyobb számú lövést (mondjuk a teremverseny kétszer tízkörös hármas sorozatát), vagy sorozatonként változtatom (lehetőleg szélsőséges módon) a távot.

Úgy gondolom, többen küzdünk hasonló gondokkal, többször hallottam már a kérdést feltenni, hogy mik az elvárások, ezért közzéteszem a számolásokat, hátha más is alkalmasnak tartja a hasonló típusú teljesítménymérést, és a számolgatásra szánt idő megtakarításával is több lövéshez jut. Másrészt alkalmat akarok teremteni arra is - már csak a magam okulására is -, hogy akár ellenérvek is elhangozzanak az ilyen típusú teljesítményméréssel kapcsolatban. (Hátrányok, hibalehetőségek, stb.) Azzal persze tisztában vagyok, hogy a legjobb azokhoz a táblaméretekhez hozzászokni, amikkel versenyeken találkozunk, és ez csak egy kényszer szülte módszer.

(Megjegyzés: 3 lövéses sorozatokra vonatkoznak a pontszámok.)