dr. Kiszely István: a Magyar az egyedüli nép, amely Belső-Ázsiából indult, de meg is maradt

2005. június 27.,

„Meg sem próbálkozom leírni azt a benyomást, melyet édes hazám viszontlátása keltett lelkemben. Gyönge is volna hozzá a toll, hogy tolmácsa lehessen annak a meghatottságnak, mellyel amaz ország földjére léptem, melynek őstörténete elsősorban ösztönzött veszedelmes
vándorutamra.” Így fogalmazott a XIX. századi nagy utazó, Vámbéri Ármin.

Vámbéri Ármin első európaiként járta be Bucharát, Közép-Ázsia legtitokzatosabb városát és célul tűzte ki a magyarok és a magyar nyelv eredetének felkutatását.

Ám mind a mai napig tudományos és politikai vitatéma a magyarok őstörténete. Talán ez is az oka annak, hogy mind a mai napig csupán egyetlen egyetemünkön, Gödöllőn működik akkreditált magyar őstörténeti tanszék.

Dr. Kiszely István antropológus a magyarság eredetével kapcsolatban azt vallja, hogy a magyar az egyedüli nép, amely Belső-Ázsiából elindult, mint más népek, viszont mind a mai napig meg tudott maradni, tehát ez mintegy 1600 évet jelent.

„Itt vagyunk egy szétesett Európa szívében idegen népként és 1100 éven keresztül meg tudtuk tartani nyelvünket, kultúránkat, élettani tulajdonságunkat és harmincszorosára meg tudtunk szaporodni egyetlen európai nép, ezt utánunk csinálni nem tudta. Én megírtam a Magyar ember című könyvet, ez életem fő műve, minden más munka a Föld népei is csak ujjgyakorlat volt és az, hogy megismerjem az emberiséget, amibe a magyarságot be tudtam tenni. Ezt én, mint antropológus úgy tudom visszaigazolni, hogy egyrészt az alaki morfológiai tulajdonságaink kinézésre a turáni, tauri, pamiri és lehetne sorolni azokat az embertípusokat, amelyik kizárólag Belső-Ázsiában, a Góbi sivatag peremvidékén, Kelet-Türkesztánban élt, és ma is a világon és Európában is egyedül a Kárpát-medencében fordul elő. Utána sorra mentem az élettani tulajdonságainkon a mongolredővel való születés, az ADLH, tehát az
alkoholbontó enzim hiánya, utána a mongol folttal való születés, a tejcukorbontó enzim, tehát a laktáznak a hiánya, aztán a markerek, a vérsavóban lévő ellenanyagok és végén a legklasszikusabb kutatás, amit nem mi végeztünk, mi magyarok csak anyagot adtunk a nagy európai kutatáshoz, a mitokondriális DNS vizsgálat és persze a bőrlécrendszer is és a vércsoport rendszerünk is mind bemutat Belső-Ázsiába. A belső-ázsiai török népeknél, akik úgy néznek ki, mint mi, ugyanezek az élettani tulajdonságok megvannak. Ugyanakkor megtaláljuk a hiedelemvilágot, ugyanaz a mesevilág, most jelent meg a belső Ázsia török mesekincsének a fordítása, a teljes magyar mesekincs ott van, a zenevilágunk pontosan ugyanaz, ugyan a népművészetünk, kiradtam egy ilyen népművészeti abroszt és sok kézimunkát és odaadtam magyar népművészeknek és megkérdeztem, hogy honnan való és az egyikről azt mondja az egyik legjobb, Kelsz Mária volt, mondta, hogy hát ez 80 százalékban buzsáki, van egy kis mezőségi hatás benne, csak mondtam, hogy igen, 9 ezer km-ről odébbről való. Egyedülálló csodája a világnak, hogy mai napig meg tudtuk tartani. Amikor mi bejöttünk ide a Kárpát-medencébe, mi már 1700 éve írtunk, nyilván előbb is, de én kiadattam Belső-Ázsiában, időszámítás előtt 800-900-ban falra írt, kőre írt, sziklába vésett, vagy papiruszra írt megállapodásokat, és írásokat és el tudom magyarul olvasni az ősi magyar betűkkel. Ezt a magyarokon kívül kizárólag a görögök és rómaiak tudták megcsinálni.