Először is, mielőtt belekavarodnánk a "célzás" meghatározásába, felhívnám a figyelmet néhány alapszabályra.

Az íj helyes felajzása:

- Akasszuk be az ideget/húrt (mind a két szó használata helyes) az íjunk egyik erre kiképzett vájatába, engedjük le ezt a szarvat a bal lábunk elé és lépjük át a jobb jábunkal az íjat úgy, hogy ez a lábunk az íj és a húr közé kerüljön. Így az íj másik szarva a hátunk mögé kerül.

- Fektessük ebben a helyzetben az íj bal szarvát az ívelt oldalával a bal bokánkra úgy, hogy a szarv vége semmiképp ne érje a földet, az íj jobb felét úgy emeljük, hogy a markolatnál támaszkodjon az íj a testünk hátsó részéhez, ez általában egész konkrétan a "hátsó felünk", vagy a combunk felső része. Jobb kezünkkel markoljuk meg az íjat abban a görbületben, ahol a jobb oldali szarv csatlakozik az íj testéhez.

- Hajlítsuk meg az íj felső részét, egészen addig amíg be tudjuk akasztani az ideg másik felét is. Ennyi. Ne féljünk, ha kell használjuk a teljes felső testünket, nem tudunk kárt tenni az íjban! Ugyanezt csinálja az íj, amikor az ideget megfeszítjük lövés előtt...

A vessző felhelyezése:

Csak úgy kiegészítésként jegyzem meg, hogy ha lehet, fa vesszőt használjunk, azt is olyan színűt és olyan tollakkal, amit az adott környezetben a legkönnyebben megtalálunk, ha célt téveszt. Nincs lehangolóbb, amikor az edzés fele a vesszők keresésével telik el... Ha mégis elveszne, a favessző a legolcsóbb. 

- Álljunk merőlegesen a célra, keressünk stabil állást! Ez általában kisebb-nagyobb terpesz. Keressük meg a legkényelmesebb fogást az íj markolatán úgy, hogy ügyeljünk arra, hogy a markolaton legyen még hely a vesszőnek a bandázs alatt! Ez azért fontos mert a tollak idővel kikezdhetik a bandázs anyagát, ami elsősorban nem díszítés, hanem az íj elemeinek egymáshoz rögzítésére szolgál.

- A vessző úgy helyezzük fel, hogy kb. merőlegesen helyezkedjen el a markolatra és az idegre. Most még nem az a lényeg, hogy ezt "alulról befűzve", vagy felülről ráhelyezve tesszük, azt majd később kell megtanulni. Ne törekedjünk arra, hogy függőlegesen tartsuk az íjat, most a cél, hogy a vessző ne gördüljön le a kezfejünkről! Ami nagyon fontos, hogy az íj tollazott részét helyesen akasszuk be az idegbe! Az íjkészítők általában külön színnel jelölik az ún. vezértollat. A vesszőt akkor tettük fel helyesen, ha a három tollból kettő az ideg és az íj képzeletbeli síkjával párhuzamos (elcsúszik az íj testjén), még a harmadik, a "vezértoll", erre a síkra merőleges. Ha rosszul akasztjuk be a vesszőt, a toll és így a vessző is, tönkre megy.  

- A vesszőt az ideg megfeszítésekor nem kell fogni! Az ideget általában úgy fogjuk meg, hogy a mutató újjunk utolsó percének hajlatával a vessző fölött, a középső és a gyűrűs újjunk utolsó percének hajlatával pedig a vessző alatt.

- Ha mindez megvan, emeljük az íjat vállmagasságba, feszítsük meg az íjat úgy hogy a feszítő karunk könyöke se emelkedjen vállmagasság fölé, húzzuk el kb. a szánk sarkáig, mind két szemünkkel nézzük be a célt és zutty... Gördítsük le az ujjainkat az idegről, mintha csak a hátizmainkat akarnánk összéb zárni. A feszítő kezünket hagyjuk, hogy lazán hátra lendüljön, a bal kezünkben az íjat pedig egészen addig tartsuk vállmagasságban, amég a vessző bele nem csapódik a célba!