Állás: Kényelmes, természetes, lábfejek vállszélességben, hagyományos a lővonalra merőleges állás. A légzést a rekeszizom végzi, a hasfal alsó része
megfeszül a test stabilizálása érdekében. Ez egyben az íjász súlypontját a föld felé közelíti.

Vállak helyzete: A vállak azonos magasságban vannak, mindkét lapocka (bal és jobb) alacsonyan helyezkedik el. Az egyik legnagyobb hibaforrás az, ha a
vállak bizonytalan pozícióban vannak: vagy az íjat tartó váll, vagy a
húzókarhoz csatlakozó váll magas. Ezeknek alacsony helyzetben kell lenniük.
Az íjásznak meg kell tanulni azt a mozgást, amelynek során csak karjait
emelheti fel, vagyis mindkét lapockájának azonos, alsó helyzetben kell maradnia akkor is. amikor íja teljesen megfeszített állapotban van.

Íjat tartó kar: Ha a váll az előírt helyen van, akkor az íjász már nem képes tovább előre nyúlni, a karja fix és szilárd. Oldáskor az íjat tartó kar merev és soha sem mozdulhat el lefelé, nem eshet le. Az egyedül megengedett
elmozdulás egy nagyon kis kitörés balra (jobbkezes íjászt feltételezve) ami
természetes reakciónak tekinthető. Hangsúlyozzuk, hogy a kar nem eshet le és úgy marad, mint egy testhez rögzített acélcső.

Húzókar: Az ujjak meglehetősen mély fogást vesznek fel az idegen. Ez teszi
lehetővé azt, hogy az alkar teljesen laza, feszültségmentes maradjon. A húzókar bicepsz izma teljesen laza, kivéve a húzás kezdetének kezdetén,
amikoris a feszültség a kar pozíciójából következik. Ahogy az íjat egyre jobban megfeszítjük a bicepszben egyre inkább csökken a feszültség és amikor az íjász elérte a horgonyzási pontot, a bicepsz teljesen ellazult. Ilymódon az íjász a lapocka izmait és nem a karizmokat használja íjának kifeszítéséhez. Ha a kar az előzőkben leírtaknak megfelelően laza, akkor gyakorlatilag lehetetlen az ideget "tépni", oldalirányban elhúzni.

Húzás: Csak karjainkat emeljük fel, mindkét lapocka lenn marad. Az íjat
tartó kart kismértékben vízszintes fölé emeljük a bal váll megfelelő beállítása céljából. A legtöbb  íjász a lövés előkészítése során kb. félúton egy közbenső pozícióba kerül. A húzást a jobb kar lapockájának izmai végzik. A mozgás lelassul, ahogy a jobb kéz a horgonyzási pont felé közeledik, de bármilyen lassú is sohasem áll meg, az egész lövés alatt folyamatos mozgásban marad.